A kritika helyes megfogalmazása

Biztos előfordult már veled is, hogy egy munkatárs munkavégzésének hanyagsága, hiányossága vagy egy barát helytelen viselkedése, cselekedete miatt dühös lettél, és ezt a tudtára hoztad. Nagy valószínűséggel ekkor az érzelmeid irányítottak és nem éppen tudatosan építetted fel a kritikádat. A kritika helyes gyakorlásának egyik elengedhetetlen feltétele a higgadtság és tudatosság, amihez önuralomra van szükség. Ennek birtokában lehet felépíteni az egyes lépéseket, amelyek elérik a kívánt hatást sértődés, elfajult veszekedés nélkül.

Alkalmazd az énközpontú kommunikációt, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy nem vádaskodsz, kerülöd a személyeskedést. Ne az embert minősítsd, hanem a cselekedetét. Például, ha utólag tudtad meg, hogy a társad elköltötte a közös megtakarításotokat, akkor zsigerből ne azt vágd a fejéhez, hogy hogyan lehetett ennyire hülye és önző, hanem fogalmazd meg, hogy a konkrét dolog milyen érzéseket váltott ki belőled. Inkább mondd azt, hogy nagyon rosszul esett, amikor a megkérdezésem nélkül vetted le a számlánkról a megtakarításunkat. Így jobban sikerül megbeszélni a miérteket és megoldást találni, mivel nyugodt marad a légkör, nem torkollik veszekedésbe a dolog.

A másik módja a kritika megfogalmazásának az ún. szendvics technika. A lényege, hogy a kifogásodat ágyazd dicséretbe. Olyan nincs, hogy valakinek csak rossz tulajdonságai vagy csak kifogásolható tettei legyenek. Keresd meg az illető pozitívumait, kezdd a mondandódat dicsérettel, utána mondd el tárgyilagosan, hogy mit nem végzett el jól vagy milyen hibát vétett, a beszélgetés végét pedig dicsérettel zárd. Ha ez munkahelyen zajlik, te vezető vagy és egy munkatárssal kell beszélned, mert valamit nem jól csinált vagy nem csinálta meg, akkor ennek megvan a külön protokollja, amit majd egy másik bejegyzésben foglalok össze.

Mindig úgy bánj másokkal, ahogy te is elvárod, hogy veled bánjanak.